Meghódította a világot. Tízezrek tolongtak New Yorkban, hogy megtapasztalják a súlytalanság élményét a földön, és pucéran megmártózzanak pszichotartályában, Berlinben ölték egymást az emberek egy múzeumi éjszakért liftes ágyában. És ez most mind itt van egy karnyújtásnyira Budapesttől. Ráadásul ingyen.

Sós vizes tartályban pucéron lebegve, a külvilágot kizárva, mégis nyilvános helyen elmerengeni az élet értelmén, egyedül eltölteni egy három és fél méteres magas ágyon egy éjszakát egy múzeumban, olyan fogkrémet használva, mely csodás álmot ígér, hihetetlenül különleges. Élmények, melyek az érzékekre hatnak. Élni. Másképp, mint ahogy megszoktuk. Ha nem is örökre, de egy villanásnyira kilépni a stresszes hétköznapokból, magunk mögött hagyva a monotonitását. Ezt ígéri Carsten Höller, belga-német kortárs művész a „Leben”, „Élni” című kiállításán.

A kiállítás plakátja a bejárat előtt

A bécsi Augartenben található TBA21 Múzeum kortárs művészeti kiállításán Höller elhíresült, jellegzetes alkotásainak zömét felvonultatja: itt van a liftes ágy, a hatalmas kalicka, az óriásgomba és a pszicho tartály is.

A Svédországban és Ghánában élő, alkotó, egykor kutatóbiológusként dolgozó művész a rovarok kommunikációjának vizsgálatát adta fel a művészetért, amikor a ’90-es években megalkotta első, élményközpontú installációit, melyekkel villámgyorsan ismertté is vált. A New York-i New Múzeumban rendezett nem kis botrány kavart kiállításán hatalmas, meleg, sós vízzel telt pszichotankja, tartálya, melyben az emberek meztelenül, érzékeitől megfosztva, a külvilágot kizárva, lebegve tapasztalhatták meg a súlytalanság állapotát, óriási sikert aratott. Tízezrek rohamozták meg a múzeumot és állták végig a hosszan kígyózó sorokat. Nemcsak a tartály, de a lassan forgó, óriás körhinta, a háromemeletes csúszda is vonzotta őket. Kérdezhetnénk, hogy kerül a csizma az asztalra, a csúszda, a körhinta, a hatalmas kád a múzeumba?

Höller minden egyes alkotásával élményben részesít, megfosztja a múzeumot a „vasárnapi” látogatóktól, hétköznapivá, használható teszi, ahova legkevésbé gondolkodni, sokkal inkább szórakozni, kikapcsolódni térnek be az emberek. A kortárs művészetet, magát az életet öltöztette más köntösbe azzal, hogy az élményt, a megtapasztalást helyezte középpontba. Élményt adni, ez a hitvallása. Élményt adni a munkában megfáradt, túlhajszolt embereknek, lehetőséget arra, hogy gyermekként, önfeledten csúszdázzanak, pancsoljanak, vagy akár álomra hajtsák fejüket egy múzeumban.

A kiállítás központi darabja az órára szerelt, hidraulikus emelővel három és fél méter magasra felpumpált, szépen vetett francia ágy. Hívogat, csalogat, csábít. Jól esne belehuppanni, henteregni benne egyet, elmélkedni és csak úgy bámulni felfelé, befelé. A vicc az, hogy ezt bárki meg is teheti. Höllernek ez már egyszer bejött. Méghozzá Berlinben, a Hamburger Bahnhof kiállításán, ahol az emberek eszüket vesztve tolongtak egy múzeumban eltölthető éjszakáért.

A 3,5 méter magasra felemelhető ágy 

A múzeum itt, Bécsben is kivehető, lefoglalható. A foglalást a Sofiel Vienna Stephansdom szálloda intézi. Az ár meglehetősen borsos (hétköznap 390 euró, hétvégén 490-en), de az élmény sem fapados. Igazi luxus, öt csillagos. Jár hozzá reggeli, minibár no és természetesen az egész múzeum. Az extra meglepetés sem marad el. Na, nem a jó éjszakát csoki, de édes élmény mindenképp. Egy fogpaszta, mely bódítóan mennyei álmot ígér. Különféle, legális, álomgerjesztő, hallucinogén, növényi alapanyagokból, gyógyfüvekből készült egyedi kreáció a mester és Ben Gorham Byredo receptúrája alapján. A fogkrém a bécsi Szent Charles Gyógyszertárban egyedileg készül, kizárólag az itt alvók számára.

Az álmot manipuláló fogpaszta. Az aktivátor hozzáadásával szabadon választhatunk: gyermeki, női vagy férfiúi mivoltunkat erősítő álmok között  

Höller másik kedvence az óriás madárkalitka is itt van. Két hatalmas, mérleg nyelvén lógó, mennyezetről becsüngetett. Bennük természetesen madárkákkal, akik boldogan csivitelnek. Legalábbis hisszük elsőre. A teret betöltő madárfüttyöt azonban az ablakba helyezett hangszóró ontja, elnyomva, magába szippantva az olykor bátortalanul meg-megszólaló madarak hangját. Időnként kedvet kapva bekapcsolódnak a füttykoncertbe, de többnyire inkább szemlélődnek, élvezkednek, mint a látogatók.   

A mérleg egyik felén lógó kalicka, benne három madárral

Höller professzionális kutató révén nemcsak maga kísérletezik, de a látogatóit is igyekszik rávenni erre. Kihívóan provokálva. Más, különleges, eddig nem tapasztalt átélését ajánlva. A mit sem sejtő, talán véletlenül beeső, munkából hazafelé tartó látogató váratlanul azzal találja magát szembe, hogy anyaszült meztelenre vetkőzve egy zárt, műanyag tartály sóval telített vizében önfeledten lubickol, súlytalan állapotban lebeg. Relaxál, elmélyül, a gondolataiba süpped. Kizárva a külvilágot, a hajtást, a rohanást, a zöngés és zöngétlen életét. Eljutva egy más világba, megtapasztalva egy másik dimenziót, melyről eddig csak könyvekben olvasott. Érdekes, inspiráló és izgalmas. És miért is ne. Ha már minden adott. Egy próbát feltétlenül megér. A sós vizes műanyag tartály. A bezártság, az elszigetelődés, a nyilvános pancsikálás. 

 Az a bizonyos, magasba épített pszichotartály  

A pszichotartályból kijövő két bátor kalandor szuperlatívuszokban mesél. Kezdeti kétkedésüket hamar elnyomta a valóság. „Fantasztikus, leírhatatlan, pörgés, lebegés, megszűnik idő és tér. Felejthetetlen, mint a Mona Lisa.” – mesélik kissé kábán, lelassulva, szédelegve, „mint aki be van lőve, mint akit elkábítanak” élményét. Egy hermetikusan elzárt térben a 35,5 fokos, sóval felturbózott víz, a lebegés, a félhomály, a madárcsicsergés sejtelmesen beszűrődő nesze bódító. Hogy megtisztul-e odabent a tudat, ahogy a mester ígéri, arra nem tudtak felelni. De a boldogság lerítt az arcukról. 

Vállalkozó látogatók

Az élet maga egy nagy kísérlet. Akkor miért ne fejeljük meg másfajta, különleges élményekkel is? Vajon mit kockáztatunk? Hogy valaki, vagy valami megtéveszti az érzékszerveinket, a tudatunkat? Ugyan már, ennyi belefér. Höller élményt ígér és ad. Becsábít a múzeumba, az ágyával, a kalitkáival, a pszicho tartályával. A tehetségével és a kreativitásával.

Vajon művészet-e az, amit Höller csinál, avagy egyfajta pankráció, ahol látványos külsőségek között verseng egymással a befogadás és az elutasítás, az aktivitás és a passzív szemlélődés. Útkeresés a szokványos és a szokatlan közt? Nem tisztem megítélni. De biztos lehet benne valami, ha ennyi ember eszi magát érte. Az élmények, a tapasztalások érzelmeket váltanak ki, boldoggá tesznek. Az élményorientáció a boldogság keresésének formája. Höller szerint legalábbis.  

A gombák 1994 óta inspirálják a művészt. A hatalmas, kettévágott gomba egyik fele az idős, a másik a fiatal. 

A kiállítás 2014. november 23-ig látogatható.

A belépés ingyenes. A pszichotartály kipróbálói fertőtlenített papucsot, tiszta törülközőt és fürdőköpenyt kapnak.

A tárlat a Thyssen-Bornemisza Art Contemporary (TBA21-Augarten) és a Belvedere első közös munkájának gyümölcse. Az alapítvány elnöke, Francesca von Habsburg, született Thyssen-Bornemissza, Battyány Margit grófnő unokahúga, hogy találjunk magyar vonatkozást is. Francesca a kortárs művészeti világ nagyasszonya, legtehetősebb mecénása, aki befolyását, ismertségét és nem csekély vagyonának egy részét a művészet szolgálatába állította. 

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt